Első díjam

Nagyon szépen köszönöm Dorothy Large-nak az első díjat, amit ez a blog kapott. Örök hálám! :D


Szabályok:

1. Írj magadról 10 dolgot!
2. A jelölő minden kérdésére őszintén kell válaszolni.
3. Tegyél fel te is 10 kérdést jelöltjeidnek!
4. Küldd tovább 10 embernek! (Visszaküldeni nem lehet.)

9. fejezet - Csak egy kis csata

Sziasztok! Ahogy ígértem, itt van a következő fejezet. Viszont arra az elhatározásra jutottam, hogy bevezetném a kommenthatárt. Ha ti is írók vagytok, tudjátok, mennyire fontos a negatív és a pozitív kritika is. Úgyhogy ehhez a gonosz lépéshez folyamodtam, sajnálom. Egyelőre úgy gondoltam, 2 komit szeretnék kapni a folytatáshoz. Remélem, ezért nem fogtok rám haragudni. :)

Nagyjából háromemeletnyi zuhanás után érkeztem meg a háztetőre, majd a cserepeken gurultam tovább. Már azt hittem, le fogok esni a tetőről, mikor sikerült megkapaszkodnom az ereszcsatornában.

A hangokból sejtettem, a férfi kiugrott utánam. Mivel gyakorlatilag mindenhol megvágtam magam az üvegszilánkokkal, így az ujjaim is véresek voltak, és igencsak csúsztak. Majdnem elengedtem az ereszt, hátha sikerült úgy leérkeznem, hogy nem teszek nagyobb kárt magamban, azonban a srác megragadta a csuklómat, és felhúzott. Lenyomott fekvő helyzetbe, míg én kapálóztam alatta.

- Engedj el! – Kiabáltam.

- Bocs, de megbízásom van, úgyhogy nem tehetem… - Nevetett. – Gyere szépen! – Megpróbált maga után vonszolni, azonban amennyire tudtam, nem könnyítettem meg a dolgát. Egy ideig tűrte, de amint megunta visszakézből pofon vágott, majd lejjebb lökött egy szinttel, a következő tetőrészre.

8. fejezet - Éjszaka

Végül kicsit előbb hozom a következő fejezetet, mert most kerültem géphez, és ki tudja, mikor fogok legközelebb idejutni... :D Ráadásul van egy FANTASZTIKUS hírem! Előbb megyek haza nyaralásból, így jövő héten szerdán nem hozok újabb fejezetet, hanem majd csak csütörtökön vagy pénteken, és még egy továbbit a hétvége alatt. Azutáni héten pedig már rendesen hozom a heti kettőt, ahogy a szavazással el is döntöttétek. :D Addig is jó olvasást! :D

Na, persze! Meg tudom csinálni!? Hogy lehettem ekkora hülye? Miért kellett ebbe belemennem? Miért pont ezt a feszültség levezetést találta ki Erik? Semmi értelme… Én nem vagyok Árnyvadász. Miért menne ez nekem? Már vagy ötvenedszerre estem le, ráadásul csak én lehettem olya béna, hogy sokszor még így sem a matracra estem, hanem a talajra. De hogy tudtam ezt megcsinálni? Egyáltalán miért másztam mindig vissza? Esküszöm, ez már tisztára olyan, mint amikor valaki kényszeresen akarja bebizonyítani, képes dolgokra. Lehet, velem is ez történik? Kizárt, hogy…
És abban a pillanatban ismét leestem. Lélekben már felkészültem rá, ismét a padlón fogok kikötni, ám valahogy mégis sikerült a matracon landolnom. Átfordultam a hátamra, és a plafont bámultam. Vajon Erik komolyan gondolta, hogy elvisszük innen a matracokat, vagy csak megpróbált szívatni? Lehet, akkor jobban menne ez az egész, mert jobban félnék attól, hogy leesek?

7. fejezet - Menni fog

Sziasztok! Itt is van a fejezet, ahogy ígértem, szerdán. Legközelebb kereken két hét múlva hozom a következő részt, mert a következő hónapban rengeteg helyre megyek, és csak így lesz időm. :D Utána pedig igyekszem, ígérem. :D

- Oké. – Egyezett bele Anthony, mikor már vagy két órája sétálgattunk fel-alá az Intézethez tartozó kis parkban. – Akkor mostantól kezdve egészen addig békén hagylak, amíg akármit nem akarsz tőlem. Jó lesz így?

Bólintásomra mintha némi csalódottságot fedeztem volna fel Anthonyn, viszont azt a keveset is elég jól tudta titkolni. Csendben indultunk vissza az épületbe, szigorúan betartva a két lépés távolságot.

Ahogy odaértünk a bejárathoz, megéreztem, valaki figyel. Megfordulva Adriant láttam a kapu előtt ácsorogni. Egyenesen engem nézett.

6. fejezet - Agyrém

Bocsi, hogy késtem, de nyaralni voltam. A következő egy hónap pedig meglehetősen zűrös lesz... Az biztos, hogy szerdán tudom hozni a következő részt, utána pedig csak KÉT HÉT MÚLVA lesz újra, szintén SZERDÁN. Aztán még ezután is egyszer vagy kétszer így lesz, de augusztus végétől úgy néz ki, már tudom rendesen hozni a frisset, hetente kétszer. Remélem, nem gond. :D

Egy ideig még Anthony-hoz simulva zokogtam. Nem igazán tudtam uralkodni az érzelmeimen. Egyszerűen mindent kiadtam magamból, amit mostanában visszafojtottam.

- Tévedtem. – Motyogtam, mikor már megnyugodtam valamennyire.

- Miben? – Kérdezte döbbenten.

- Veled kapcsolatban… Változtál… - Ahogy ezt kimondtam, láttam, őt is sikerült megdöbbentenem. Mintha valami teljesen másra számított volna. – Nem is kicsit…

Anthony már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, vagy inkább ellenkezzen, de abban a pillanatban Erik rontott be az ajtón.

5. fejezet - Piszkos dolgok II.

Sziasztok! :D A szavazás végeredménye, mint láthattátok a hétfőre és a péntekre esett. Ígérem, megpróbálom tartani magam ehhez a két naphoz, viszont a következő pár hét kicsit zűrös lesz, mert még a nyaralások sem tisztázottak, meg rokonok is hívtak magukhoz... De remélem, azért majd tudom időben hozni az új részeket. :D Addig is jó olvasást! :)

- A rohadt életbe! – Kiáltotta, aki pár pillanattal ezelőtt lépett be az ajtón.

Hallottam, felénk közeledik, ezt követően pedig megragadta Adriant, akit szó szerint lerángatott rólam. Ekkor pár pillanatra biztosan elvesztettem az eszméletemet, mert nem emlékszem semmire.

Csak arra tértem magamhoz, valaki felültet, és a vállamra terít egy nekem nagyjából a combom közepéig érő, kellemesen meleg kabátot, ami a sajátja. Az ajkai mozogtak, tehát mondania kellett valamit, csak nekem ezek a szavak nem jutottak el a tudatomig.

Lehunytam a szemem, és nevetve hátradőltem. Az idegen felemelt a kanapéról, és elindult velem kifelé. A kábulatban még láttam, ahogy Adrian a földön fekszik.