Prologue

Sziasztok! Nos, akkor itt is lenne egy rövid Prológus ehhez a történethez.

Szeretném előre megmondani, hogy ez TMI-fanfic is meg nem is. Valahol a kettő között... Remélem, azért tetszeni fog. :D:D

- Hagyj! - Üvöltöttem torkom szakadtából. - Nem vagyok rád kíváncsi! - Azzal becsaptam kettőnk között az ajtót, és zokogva levetettem magam az ágyra.

A fejemre húztam a párnát. Megpróbáltam semmire sem gondolni, azonban túl zaklatott voltam hozzá, hogy ez sikerüljön.

El sem hittem, hogy a srác, akit szerettem, tényleg képes volt megcsalni. Ugyan épp részeg volt, de akkor is... Még így sem voltam képes megérteni...

- Kérlek, szivi! - Nyitott be az ajtón esdekelve Adrian. Én felkaptam valamit az éjjeliszekrényről, és anélkül, hogy odanéztem volna, a fiú felé dobtam. Ő feljajdult, tehát biztosan sikerült eltalálnom.

- Tűnj innen! - Kiabáltam még jobban sírva.

- Kicsim! - Lépett közelebb hozzám. Ezután mellém feküdt, és megölelt. A pia szaga, ami belőle áradt, most még jobban megcsapta az orromat.

Hiába akartam egyre jobban elhúzódni, s így messzebbre kerülni, nem hagyott. Erősen szorította mind a két karomat, nehogy mozdulni tudjak. Végül a lehető legerősebben arcon ütöttem, hiszen a kapálózással semmire sem mentem.

- Au! - Nyúlt az arcához, ám utána egyből visszakézből ő is megütött. Én hanyatt estem, de mivel az ágy szélén térdeltem, leestem róla, a fejemet pedig beütöttem valamibe.

- Gyűlöllek... – Kiabáltam, amikor Adrian a derekamra ülve próbált lefogni. A sötétben feketének hatott sötétbarna haja, kék szemei pedig ragyogtak.

- Kérlek! – Próbálta továbbra is behízelgően. – Hadd magyarázzam meg!

- Nem vagyok rá kíváncsi! – Vágtam közbe, majd egy kezem ügyébe kerülő tárggyal fejbe vágtam. Ő elengedett, én pedig kirohantam a folyosóra.

Fogalmam sem volt, merre szaladok, vagy egyáltalán olyan irányba megyek-e, ami nem egy „zsákutcába” vezet. Viszont ez nem is annyira foglalkoztatott. Csak szerettem volna minél messzebb kerülni Adriantől.

Végül valahogyan sikerült ahhoz a lépcsőhöz elérnem, ami levezetett a bejárathoz. Leszaladtam rajta, aztán megkíséreltem kijutni a hatalmas ajtón, de akkor egy kéz megragadta a vállamat.

- Várj már! – Fordított magával szembe Adrian.