4. fejezet - Piszkos dolgok

Mint azt láthattátok a menüben, csináltam egy 'Előzmények' részt. Azt hiszem, ez segít egy kicsit néhány dolgot megérteni. :)

Alighogy beléptünk a night clubba, orromat megcsapta a pia és a drog szaga. A helyiségben rengeteg fiatal volt. Gyakorlatilag mindegyikük be volt szívva. A piros és kék fények szintén ilyen színűre festették a ködöt, amit a plafonra erősített ködgépek csináltak.

Idebent olyan meleg volt, hogy le kellett vennem a kabátomat, ha nem akartam élve megfőni. Az egyik srác elvette tőlem a ruhadarabot, azzal a szöveggel, majd ő hozza. Nem ellenkeztem.

Mire átverekedtünk magunkat a zenére tomboló tömegen, mintha még zsúfoltabbnak tűnt volna a terem. Egy kis hátsó szobába vezettek a srácok, ami gyakorlatilag Adrian törzshelyének számított. Arrébb húztam a függönyt, ami az ajtót helyettesítette, és beléptem a helyiségbe, amit zöld fény világított meg, aztán folyamatosan kékre váltott, majd narancs, lilára, és így tovább…

Az egyik sarokban egy hatalmas sarokkanapé állt, amin legalább tíz ember elfért volna, most azonban csak Adrian ült rajta három sztriptíztáncosnővel. A szoba közepén egy sztriptíz rúd állt, amire egy negyedik táncosnő volt rátekeredve.

Adrian anélkül, hogy észrevett volna minket, előrehajolt az asztal fölé, és felszívott még egy adaggal a rajta lévő fehér porból. Én döbbenten álltam egyhelyben, még az egyik srác előlépett mögülem, és odament Adrianhez. Valamit a fülébe súgott, mire ő elküldte a négy lányt.

- Kim, el sem hiszed, mennyire örülök, hogy látlak! – Kiáltotta összecsapva tenyerét. Ezután intett, menjek oda hozzá. Az eseményeket a két srác a sarokból figyelte.

Amint megálltam mellette, ő megragadta a karomat, és az ölébe húzott. Meglepődésem miatt egy apró sikoly hagyta el az ajkaimat.

- Kimberly! – Lehelte a nevemet érzékien, közelebb hajolva. Aztán elkezdte lehúzni felsőmet.

- Ady! – Kiáltottam rá. A nevét direkt úgy ejtettem, hogy ’Édi’, mert tudtam, ezt rühelli. Ellöktem tőle magam, hogy újra álló helyzetbe kerüljek. – Idefigyelj! Én nem vagyok olyan lány, mint akik az előbb itt voltak! Érted? Engem nem kaphatsz meg ilyen könnyen!

- Ez szép és jó, viszont elfelejted a tényt, hogy én még mindig vámpír vagyok, és azt kapom meg, amit csak akarok… - Nevetett kigombolva az utolsó gombot az ingén, ami még összefogva tartotta. – Ráadásul ne felejtsd, te nem vagy benne ebben a Szövetségben, pusztán egy Beavatott vagy… Szóval igazából még mindig ember vagy… Az emberektől meg általában bármit megkapok, amit csak akarok.

- Egyáltalán szerettél? – Bukott ki belőlem hirtelen könnyek kíséretében, amiket gyorsan le is töröltem. – Szerettél te engem valaha?

- Igen. – Bólintott.

- Ady! – Kezdtem, de ő félbeszakított.

- A-a! – Rázta meg a fejét. Azután kissé elterelte a témát. – Képzeld csak! A te véredet simán kiszívhatom, ha úgy tartja kedvem… - Azzal rám villantotta azt a mosolyát, amivel sokszor rávett dolgokra. – Szóval… Kérsz egy csíkot? – Intett az asztal felé. – Segítene ellazulni…

- Nem! – Kiabáltam rá ingerülten.

- Akkor jobban szeretnéd tűvel beadni magadnak? – Húzott elő a zsebéből egy injekciós tűnek látszó tárgyat.

- A tegnapi volt ez első és az utolsó alkalom, hogy rávettél a drogozásra! – Szögeztem le, majd távozni készültem, ám ő megragadta a derekamat, majd letepert a kanapéra. Egy szenvedélyes csók közben pedig sikerült neki belém böknie a tűt.

- Vagy mégsem! – Nevetett felállva. – Hozok egy kis italt, addig helyezd kényelembe magad!

Nem érettem, miért engedelmeskedek neki. Nem akartam, de valami belső érzés megakadályozta, hogy normálisan tudjak dönteni. Ott ültem, amíg Adrian vissza nem ért.

Kezében két poharat tartott. Mindkettőben valamilyen alkoholos koktél volt. Az egyiket átadta nekem, amit én el is fogadtam. Pedig kisebb koromban, amikor anyu még élt, mindig azt mondogatta, ne fogadjak el így italt, mert ki tudja, mi került bele…

- Nem táncolnál? – Kíváncsiskodott Adrian a nyakamat csókolgatva, miután már mindketten megittuk néhány pohárral. Egyszerűen nem tudtam nemet mondani Adriannek, amikor az újabbnál újabb poharakat adta a kezembe.

- De! – Csókoltam meg visszafordulva, majd elhátráltam tőle, és a rúdhoz sétáltam. Esküszöm, nem tudom, mi ütött belém, hogy képes voltam ezt megtenni. Igazából nem is nagyon voltam ura annak, amit csináltam. Leginkább az alkohol tehetett erről.

Végül Adrian felé vettem az irányt. Ő elégedetten nézett rajtam végig. Ezután az ölébe ültem, és vadul kezdtem csókolni. Kezeit először még csak a derekamon tartotta, ám nagyon hamar lejjebb lévő pontokat kezdett érinteni.

Levettem róla ingét, amit időközben valamikor visszagombolt. Adrian sem pazarolta az időt. Gyakorlatilag letépte rólam a felsőmet és a nadrágomat. Pár pillanattal később eldöntött a puha kanapén, és nekem ekkor kissé kitisztult a fejem.

- Állj! – Nyögtem alatta feküdve. – Adrian, állj! Mi a fenét művelünk?

- Semmi különöset… - Harapott a nyakamba. Először teljesen megrettentem ettől, azután meg gyakorlatilag elöntött a forróság, és még többet akartam. Adrian pedig pontosan tudta, erre a tettére, ez lesz a válaszreakcióm…

Egyik kezével hátam mögé nyúlt, és kikapcsolta a melltartómat, miközben másik kezével végigsimított testemen. De hát mit tehettem volna? Adrian sokkal erősebb volt. Előtte drogoztam, és ittam… Utóbbi kettő garantáltan az én hibám volt, de akkor is…

Lehet, át kellett volna gondolnom mindent, mielőtt bejöttem ide. Viszont most már nem igazán számított. Normális esetben véget vetettem volna neki, most viszont…

- Ne számíts rá, hogy esetleg felbukkannának az Árnyvadász haverjaid! – Figyelmeztetett. – Nem érsz te annyit… Ha meg jönnének is… - Gondolkodott el. – Túl késő lenne. Addigra már egy csepp vér sem fog maradni benned.

Lépteket hallottam az „ajtó” felől, ám nem foglalkoztam vele. Adrian épp újra megharapott, amikor valaki belépett a kis helyiségbe, és elkáromkodta magát. Adrian nem igazán foglalkozott vele, annál jobban el volt foglalva.

A nyakamban ekkor hirtelen fájdalmat éreztem, ahol Adrian fogai a bőrömbe mélyedtek, viszont képtelen voltam küzdeni ellene. Egyszerűen elöntött a gyönyör.