Sziasztok! Itt is van a fejezet, ahogy ígértem, szerdán. Legközelebb kereken két hét múlva hozom a következő részt, mert a következő hónapban rengeteg helyre megyek, és csak így lesz időm. :D Utána pedig igyekszem, ígérem. :D
-
Oké. – Egyezett bele Anthony, mikor már vagy két órája sétálgattunk fel-alá az
Intézethez tartozó kis parkban. – Akkor mostantól kezdve egészen addig békén
hagylak, amíg akármit nem akarsz tőlem. Jó lesz így?
Bólintásomra
mintha némi csalódottságot fedeztem volna fel Anthonyn, viszont azt a keveset
is elég jól tudta titkolni. Csendben indultunk vissza az épületbe, szigorúan
betartva a két lépés távolságot.
Ahogy
odaértünk a bejárathoz, megéreztem, valaki figyel. Megfordulva Adriant láttam a
kapu előtt ácsorogni. Egyenesen engem nézett.