2. fejezet - Bedrogozva

Azt hiszem, itt van a második rész. :) Remélem, tetszeni fog.

„- Héj! Mit művelsz? - Kiáltotta egy ismerős hang, amit nem igazán voltam képes beazonosítani, olyan régen hallottam már. Azonban nem is izgatott. Sem én, sem a velem küzdő fiú nem foglalkozott vele.

- Elegem van, érted? - Zokogtam még egyszer megütve. - Azt ígérted, leszoksz, és lám, mi lett a vége!

- Kérlek, hallgass meg! - Húzott magához. Ujjait az övembe csúsztatta, majd egy erőszakos csók kíséretében megpróbálta lehúzni rólam.

- Ne, Adrian! - Löktem el magamtól. Viszont ezután hamar a földön kötöttem ki. Aki nemrég belépett az Intézet túl messze lévő bejárati ajtaján, az most ideért, és megragadta Adrian ingét. Adrian lábai elemelkedtek a talajtól, majd térde az őt megragadó fiú bordájában kötött ki. Én ijedtemben felsikoltottam.

1. fejezet - Régi ismerős

És már hoztam is az első fejezetet. Kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá, úgyhogy kérlek szépen titeket, hagyjatok egy komit, vagy egy pipát, ha elolvastátok. Előre is köszönöm. :D:D

- Jól vagy? - Nézett velem szembe egy szőkés-barnás hajú, kék szemű fiú. Arca jobb oldalán egy halványpiros foltot, homlokán pedig egy kisebb vágást láttam, mintha valaki nemrég megütötte volna, utána pedig lefejelt volna valamit.

- Azt hiszem... - Nyögtem, amint egy kissé magamhoz tértem, azonban teljesen nem sikerült, mert szédültem. Megpróbáltam felkelni, de ő egyből visszanyomott, és helyet foglalt az ágyam mellett lévő széken. - Hol vagyok? - Tettem fel a kérdésemet, miközben körbenéztem a szobában.

Prologue

Sziasztok! Nos, akkor itt is lenne egy rövid Prológus ehhez a történethez.

Szeretném előre megmondani, hogy ez TMI-fanfic is meg nem is. Valahol a kettő között... Remélem, azért tetszeni fog. :D:D

- Hagyj! - Üvöltöttem torkom szakadtából. - Nem vagyok rád kíváncsi! - Azzal becsaptam kettőnk között az ajtót, és zokogva levetettem magam az ágyra.

A fejemre húztam a párnát. Megpróbáltam semmire sem gondolni, azonban túl zaklatott voltam hozzá, hogy ez sikerüljön.

El sem hittem, hogy a srác, akit szerettem, tényleg képes volt megcsalni. Ugyan épp részeg volt, de akkor is... Még így sem voltam képes megérteni...

- Kérlek, szivi! - Nyitott be az ajtón esdekelve Adrian. Én felkaptam valamit az éjjeliszekrényről, és anélkül, hogy odanéztem volna, a fiú felé dobtam. Ő feljajdult, tehát biztosan sikerült eltalálnom.